2009. április 28., kedd

Csináld!

Hiszel az égi jelekben?
Abszolút. Számtalan ilyen jel van. Az ember halad előre, jön ezernyi akadály, de ő mégis az adott irányba tart. Jönnek nagyobbak, még nagyobbak, mire végül azt mondja Isten:

"Tudod mit? Csináld!"

2009. április 25., szombat

Mint fák a szélben...




A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért....
És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...

...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...

2009. április 19., vasárnap

Harc az ünnepért (részlet)


...vak voltam már és dermedt zűrzavar,
s falba léptem, - s ajtót nyitott a fal!
S láttam, történnek néha jó csodák,
amikért élni érdemes, tovább
botladozni máson s magamon át,
egyszerre sírva s egyszerre kacagva,
emberi sorsom hálásan fogadva,
mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,
akkor szeret igazán, ha kifáraszt.
Vak voltam már, hitetlen zűrzavar,
s falba léptem s ajtót nyitott a fal,
nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák
s én boldogan botladozom tovább
idegen romokon s magamon át
s nem félek már, hogy újból elveszítsen
:két kezével egyszerre tart az isten
s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,
jobbja emel, és fölragyog az ünnep...

2009. április 14., kedd

Konzekvencializmus...

ekkor már tudtuk
tudtuk mindketten
tudtuk együtt és külön-különhogy egykorúak
egyhelyűek
és egyállagúak vagyunk
és mégis kételkedtünk egymás kilétében
egymás mibenlétében
egymás bennelétében az ugyanazokban
mégis gyanakodtunk
méregettük egymást a szemünk sarkából
hogy talán mégsem
az nem lehet hogy egyszerre mindhárom
talán csak kettő
egyazon kor és hely
de más állag
vagy egyazon hely és állag
de más kor
vagy kor és állag igen
de a hely nem
vagy nem is kettő hanem csak egy
és végig az összes variáción
hogy aztán kizárásos alapon
valószínűség szerint
szillogizmusok és indukciók segítségével
az algoritmus súlyos ütemét dobogva a sima asztallapon
mégis tudnunk kelljen
tudni legyünk kénytelenek
tudni együtt és külön-külön
hogy csikorgó rozsdás abroncsaival
menthetetlenül egybeöleltek minket az ugyanazok
az idő koraa tér helye
az anyag állaga
és tehetünk bármit
kételkedhetünk és gyanakodhatunk
tagadhatunk és cáfolhatunk
átkozhatunk és elkárhozhatunk
mégsem térhetünk ki
az egymásba hurkolt következmények alól
mert egy az állag anyagaegy a hely tere
és a kor ideje is egyetlenegy csak mi vagyunk kettő
de mi is csak azért
hogy ketten tudhassuk az ugyanazokat
és kettőzötten kételkedhessünk is bennük
születésünktől készülődve
a kortalan és helytelen
állagóniára

2009. április 12., vasárnap

"Ha szégyen, hát legyen szégyen, az enyém!"


ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, az nem is szeret

2009. április 9., csütörtök

Mit csináljak?


Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel,
mikor a tavaszomat kérdik,
s mit csináljak az emlékeddel, kedves,
ha feledésbe sohasem enyészik?

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)