2010. március 24., szerda

Anyád napja...

Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi.
Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának!
Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni!
A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el.
Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett,
hogy szolgálná őket.
Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!

2010. március 23., kedd

Hányan párban???

Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is.

2010. március 19., péntek

Frekvencia

-Tekinteted, mint egy szereleméhes szecessziós nőé, hadd fesselek meg! Világszemű! Kinn a tavasz, bennünk a nyár, engedd!
Mondja, és rám néz. Egy pillanatra lebegést érzek. Aztán akadályba ütközöm mégis. Mint fal a vízben. Vagy a légben.
Talán ez is egy elszalasztott lehetőség lesz, amely nem jön vissza többé.
Ki mondja meg, hogy éppen mikor mire leszünk fogékonyak és mire nem? Hogy mit bánunk majd meg? Például a behabzsolt csokikat.
De azt is meg lehet, amit nem tettünk meg, ugye?

2010. március 17., szerda

A Másik
Egy ember találkozik egy régi barátjával, aki minden próbálkozása ellenére nem vitte semmire az életben. „Adok neki egy kis pénzt” – gondolja. Csakhogy még aznap este kiderül, hogy a barátja meggazdagodott, és azért jött, hogy kifizesse az évek során felgyülemlett tartozásait.
Beülnek a presszóba, ahova régen is együtt jártak, és a barát mindenkit meghív egy italra.
Amikor megkérdezik, mitől lett ilyen sikeres, azt feleli, hogy néhány nappal azelőtt még a Másik bőrében élte az életét.
- Ki az a Másik? - kérdezik.
- A Másik az az ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik az az ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyűjtsön, nehogy öreg korára éheznie kelljen. Addig gyűjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig még nem is élt. De akkor már késő.
- És ki vagy te?
- Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál. Csak eddig a Másik – aki fél a csalódásoktól – nem engedett kibontakozni.
- De a szenvedés létezik – mondják erre az emberek a presszóban.
- Néha vereséget szenvedünk. De a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mintha úgy szenvedünk el vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcolunk.
- Csak ennyi? – kérdezik az emberek a presszóban.
- Ennyi. Amikor erre rájöttem, úgy döntöttem, hogy az leszek, aki mindig is akartam lenni. A Másik ott maradt a szobámban, engem néz, de többé nem hagyom, hogy beleszóljon az életembe – pedig néhányszor megpróbált rám ijeszteni, mondván, hogy veszélyes dolog nem gondolni a jövőmre. Attól a pillanattól fogva, hogy kiűztem a Másikat az életemből, folyamatosan megmutatkozik az Isten csodatévő ereje.
Négy napon keresztül próbáltam elhallgattatni a szívem, de az egyre erőszakosabb lett és egyre jobban kétségbe ejtette a Másikat. Lelkem legrejtettebb zugában még élt az igazi énem, aki hitt az álmokban. S még mielőtt a Másik beleszólhatott volna, elfogadtam a meghívást… És ezért – a miatt a kevés miatt, ami még megmaradt belőlem – tudott rám találni a szerelem. Rám talált a szerelem, miután már mindenütt, a világ négy sarkában keresett. Rám talált a szerelem, hiába próbálta a Másik elbarikádozni magát előítéletekkel, elvekkel és tankönyvekkel.

Belső gyermek
Meg kell hallanunk a gyermek hangját, aki egykor mi voltunk. S aki még mindig itt él bennünk. Ez a gyermek észreveszi a mágikus pillanatokat. A sírását talán visszafojthatjuk, de a hangját nem némíthatjuk el.
Ez a gyermek még itt van. Boldogok a gyermekek, mert övék a Mennyek Országa…
Ha nem születünk újjá, ha nem vagyunk képesek az életet a gyermek ártatlanságával és lelkesedésével szemlélni, nincs értelme tovább élnünk.
Rengeteg módja van az öngyilkosságnak. Aki a testét próbálja megölni, az Isten törvényei ellen vét. De aki a lelkét próbálja megölni, az is Isten törvénye ellen vét, csak az ő bűne kevésbé látványos az emberek számára.
Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg.
Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi.
Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére – akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik.
Jusson eszetekbe, hogy az emberi bölcsesség isten előtt őrültségnek bizonyul. Ha meghalljuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk. Ha nem veszítjük el a kapcsolatot ezzel a gyermekkel, az élettel sem veszítjük el a kapcsolatot.

2010. március 16., kedd

Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak épp elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem? Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,
ő akarta? És szólni kezdtem? És
egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött csak kineveti,
az nemes neki, az bölcs, az barát,
én meg irigy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb? Mi lelt? förmed reám,
az árulóra, s látom, az agyán
hogy ömlik el a fájó, megriadt,
tiltakozó s gyanakvó indulat:
Mi lelt? Már te is?? és szavain át
szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és
mosolygok és dadogok: Tévedés,
félreértettél? És már hazudok,
hazudok neki, csűrök-csavarok:
mentek valamit, őt és magamat
és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

2010. március 15., hétfő

Várni...

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.

2010. március 14., vasárnap

Tangó

Többféleképpen érinthetjük egymást.
Elbújhatunk a térdigérő gazban, hol majd
egymáshoz ragad a homlokunk, mintha számháborúznánk.
Olyanok leszünk akkor, mint a sziámi ikrek.
Agyvelőink összekulcsolódnak - így szkanderezünk.
De az is lehet, hogy hosszan farkasszemet nézünk.
Persze te győzöl. Neked mindig szúrósabb a tekinteted.
Szemedből kikúszik a csipkerózsa, és összekaszabol.
Vagy eldugod a szíved valahol bennem, és nevetve
mondod: hideg, hideg. Én meg majd didergek
a libabőrös ég alatt, amíg forró nem lesz minden szavad.
Most csak táncolunk. Mint a méhek zsongunk
az olajfák körül, mert nincs ritmus,
csak az illat bódít minket.
Most jobbra és balra csavarjuk fejünket
– legyen közös a nemünk.
Vigyázz. Forgunk. A szembeszél hideg lesz.
Nehogy elfújja arcod, mint a nyárfa szöszét.
Ha tangózunk, tudom, szeretsz gyenge lenni.
Mint a labda remegni a gólrúgó láb előtt.
Ilyenkor én is játszom a macsót,
majdnem a földig döntelek: nézz fel.
Látod azt a lufit? Én engedtem magasba.
Most Holdnak hívják a tudatlanok.
Nevess csak. Azt hiszem itt az idill ideje.
Ránk pattognak az égből régi kabátgombjaink. 
***
"És ezért most tánc, és ezért most táncolunk..."
 

2010. március 13., szombat

Szerelmi tanácsok lányoknak


Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.
Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata.
Vezesd beszédre, szólaltasd meg!
Szavai elárulják, mennyit ér, milyen.
Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle —
nem jó hím, hitvány ember.Te magad mosakodjál naponta,
virágzásodkor, naponta többször is.
Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán.
Ez a férfira is érvényes.
Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását.
Keresse kedvedet.
Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!
Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit.
Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé.
Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.
Az ékes szó magában nem sokat ér,
ezért kísértsd meg a legényt többször is!
Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.
Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.
Ne feküdj füttyre!
Akkor se, ha már a fene esz érte,
mert kevés férfi érti fiatalon,
hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát!
Csak akivel értelmesen váltod a szót,
annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.
Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi.
Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának!
Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni!
A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el.
Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett,
hogy szolgálná őket.
Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!
Ne feküdj mosdatlan férfi alá!
Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon,
méltatlan öled gyönyörére!
a piszkos ember nem csak piszkos.
Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.
A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre!
A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.
Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!
Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit!
Fene eszi őket, így nemeznek.
Mert nem a gyerek iránti vágyért
áll meg a nőstény hímjének,
hanem azért szaporodik, mert megáll!.
Szüzességed nem vagyontárgy,
nem is harmatos lelked bizonysága.
A fehércseléd szűzen is lehet kurva.
A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.
Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén!
Ha igen vágyott rád és végre megkap,
torkában verhet szíve — bizony csúfra juthat!
Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják.
Azt követően ha nekirugaszkodik,
már előző kudarcának félsze is benne rág.
Légy ezért hozzá türelmes,
nyugtatgasd szép szavakkal.
Ha hetedik izromban sem jut be,
az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.
A nagy melák is lehet hitvány,
a cingár is fenemód tehetős.
Nézd ezért a férfi lábát!
Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.
A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák!
Hanem hogy megtudják, milyen evő.
A rossz evő, válogatós, turkálós férfi
nehéz ember, rossz hím,
nem állja helyét sem az asszony lába között,
sem a kasza nyelén.
Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban,
ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!
Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad,
ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.
Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni,
menjetek széjjel békével.
Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját,
csak ne kapaszkodj, ne csüngj,
mert akkor elfut tőled mindvalahány!

2010. március 1., hétfő

Egy szenvesdés margójára:


Bizonyos érettkori remekművek
szelíd lázadása


 

„Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok


Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem.
"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)