Mától itt:

www.koff23.blogspot.com

Ugorj!

Nincs semmiféle varázsmódszer a kezdésre! Ha egy ember az úszómedence szélén állva arra készül, hogy beugorjék a hideg vízbe és azt kérdezné tőled: Hogyan kezdjek beugrani? mindössze azt válaszolnád: Így kezd el, hogy ugorj! Szedd össze a bátorságod és ugorj!
Akár életed minden órájában új lapot kezdhetsz. Ezért aztán semmi értelme, hogy várj a következő hétig, vagy akár holnapig. Remélheted, hogy a következő héten melegebb lesz a víz. Remélheted – de nem lesz melegebb. Hidegebb lesz.

Egymás helyett

Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.

"A lelkem: Isten hangszere..."

Hiába minden, - egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,
S dallamtalan, kietlen hangzavar
Kavarog a nyomán.

Én Istenem, én Hangszer-készítőm,
És legfőbb Mesterem,
Te tudod: jót akartam,
Ne hagyj el engemet.
Ha máskép nem lehettem a Tied:
Az örökkévalóság szirtfalához
Vágd hozzá méltó haragodban
Méltatlan hangszered!