2009. január 29., csütörtök

Világvége (Come on God!)

Szomorú voltam és bűnös,
Nem is tudom melyik jobban.
Nagy fák dőltek ki mögöttem,
Nagy, fekete, száraz este volt.

Halottak keltek ki a sírból,
Azután később visszamentek.
Senki sem találta a helyét,
Nyugalom tengere, jaj de messze vagy.

Mikor olyan egyedül vagyunk,
Hogy már nem szerethet senki,
Kár félni, és kár sírni.
Az aggodalom tüske-körme mindent felsebez.

Gyere Isten, vagy én megyek!
Elférek a sapkád legvégében is.
Álomtalan, fájdalmas, apró alakom,
Szorítsd magadhoz, hogyha van szíved!

Ötven gitáros ül a buszon,
Negyven öreg, és tíz fiatal.
A sofőr énekelve vezeti a buszt,
Felszállhatsz, van még hely,
Csak hozd a hangszered!

Gyere Isten, vagy én megyek!
Elférek a sapkád legvégében is.
Álomtalan, fájdalmas, apró alakom,
Emeld magadhoz, hogyha van szíved!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)