2009. február 22., vasárnap

Boglárka...

Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények.
És randevúzni nem megyek el akárkivel,
Mert a flört mint olyan engemet nem érdekel.
S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora,
Hogyha nem szerepel az étlapon a CSODA!
A semmiből jön Ő hirtelen: Semmiből-jövő szerelem,
Ha nem vársz rá itt terem: Semmiből-jövő szerelem.
Veled fogkrémszínű hajnalokra ébredek,
Olyan illatosak itten a reggelek,
Kimegyek megnézem- hogy vannak az állatok,
Szerencsére csak jó hírrel szolgálhatok,
Mert a patak partján kinyílott a boglárka,
Hisz ő ezt a klímát egyenesen imádja,
Kérlek ne tépd le hagyd meg az életét,
Hallgasd meg a boglárka énekét.
Sárga szirmomat kinyitom,
A Nap felé mutatom, ha sötét lesz megunom,
Sárga szirmomat becsukom.

1 megjegyzés:

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)