2009. február 15., vasárnap

Mer' az árva szívem a Tieddel van egybe zárva...

Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem ... van valami az agyamban és a szívemben, a véremben, és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. ... Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem Őt veszi körül, tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő édes keveset törődhet velem. Mert, amikor azt mondom, hogy rokenlelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni az akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint Őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk, és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket gy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom Őt...

1 megjegyzés:

  1. ez nagyon szép. és igaz. és szomorú. sajnos ezek a dolgok, csak nagyon ritkán járnak külön. De néha azért előfordul. És olyankor nagyon ügyelni kell rá, hogy ne veszítsük el azt az érzést.

    VálaszTörlés

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)