2009. június 26., péntek

Az eltűnés esztétikája

Ha a rémület a mozgás törvényének beteljesedése, a cicoma maga a szorongás hordozója. Magunkra vonni a tekintetet azt jelenti, hogy rabul ejtjük, és így eltereljük a figyelmet, illuzórikus látszatot keltünk abban a világban, amelyet teljes egészében illuzórikusnak érzékelünk. A transzszexuális játék feltámasztja a horizont vonzását, a csábítást az utazásra. A Michéle Morgantól elbűvölt Jean Gabin így szólítja meg a színésznőt: 'Ilyen szemekkel bizonyára sokat utazott és jócskán akadt útitársa!' Manapság, ha egy lány még hajlandó híven követni egy fickót, ez kicsit olyan a számára, mint az autóstop, amelynek a célja egymás mellett élvezni az úton töltött órák önkívületét. Az autóstop esetében azonban közvetlenül közbelép a dimenziók válsága, az autó-vektor lesz a világegyetem kicsinyben, a kedves már nem kiegészül, hanem összezsugorodik, a mindenütt jelenvalóság pillanatnyi voltára korlátozódik, mígnem a rémület - bűn vagy erőszak - beteljesíti a mozgás törvényét. A helyváltoztatás sebessége a szépség elrablását, a lányszöktetést az eltüntetés és a megsemmisítés eszközévé torzította.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)