"Szép volt, Isten volt, Egy volt a világ..."

Minden vereségemmel többet érsz,
minden kérlelés erőd növeli,
máris annyi váltómmal vagy teli,
hogy adósod lehetnék amíg élsz;

és lassan elhagy az önbecsülés,
és idomított medve piaci
piperkedése minden igazi
fájdalmam, hisz neked tetszeni kész.

Így adom el, így vesztem el magam.
Belül lázongok, irtózatosan,
hogy így rádszűkült az egész világom.
De így lázongok, mint álmát aki
rázza már, felül, szemét dörzsöli,
s nagyot nevet egy rémes butaságon.