2009. szeptember 4., péntek

Csók



Egy csók: a szem
kezdte, vagy a szív, –
mint néma kiáltás
ömlött ki a szánkra:
valamit akartunk
mondani, biztos,
egyet, ugyanazt,
s nem volt idő rá:
egy csók: a szemből
indult, vagy a szívből
s ajkunkra húzta
éhezni a lelket:
valami forró
csordult ki belőlünk,
édesen,
mint méz a virágból:
és már csak a két száj
élt, összetapadva,
két meztelen állat,
és ette a csókot.

1 megjegyzés:

  1. Érdekes- de már egyáltalán nem meglepő-hogy amikor én is egy Szabó Lőrinc összessel (nem vagyok normális) szeltem Budapest utcáit, akkor emlékeszem, én is ezeknél a verseknél akadtam le. és akkor jött: versmosoly.

    Amikor csak lestem ki a villamos ablakából Újpest felé menet, és nem tértem magamhoz.

    Szabó Lőrinc, Istenem. Elképesztő.

    VálaszTörlés

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)