2009. november 29., vasárnap
.
...hogy megmeneküljek, kiszálltam az életemből. Lépcsőfokonként, egyik a másik után. És minden fok egy vágy volt. Minden lépés egy vágy, amelytől elbúcsúztam.
Nem vagyok bolond, testvér. Nem vagyunk bolondok, ha megtaláljuk a módját,
hogyan meneküljünk meg. Nincs köze ennek az őrülethez.
Ez zsenialitás. Geometria. Tökély.
A vágyak majd kitépték a lelkemet.
Ki is elégíthettem volna őket, de nekem nem ment.
Így hát elvarázsoltam őket.
És egyiket a másik után magam mögött hagytam.
Lefegyvereztem a boldogtalanságot. Így szakítottam el az életemet a vágyaimtól.
Ha te végigmennél az általam megtett úton, ott találnád valamennyit, egyiket a másik után, elvarázsolva, mozdulatlanul, az idők végezetéig, felsorakozva az út mellett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)
(Arthur Golden)
kérlek ne haragudj, de ezt elveheszem...
VálaszTörlés...annyira én vagyok most... mert csak ez az út lehetséges a belső békéhez...
Pedig ez nem jó ám...
VálaszTörlés