Még egy...

És még egy nap, és még egy kör,
és még egy éjszaka, és újra összetör.
És még egy dal, és még egy kín,
és még egy önmagába visszatérő sín,
még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!

És még egy sors, és még egy tánc,
és még egy lant zenére elkopott románc.
És még egy csók, és még egy bűn,
és még egy ékezet egy sosem volt betűn,
még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!

Még egy eskü jön hogy változunk,
még egy azt hitted egy másik,
ne nézz az égre, nem ott a vége,
még egy indulásról álmodunk!

És még egy korty, és még egy füst,
és még egy ölelés, hogy vissza mégse üsd!
És még egy vicc, és még egy blöff,
és még egy kelléktőr, mely mégis szíven döf,
és újra még egy és újra visszaérkezünk!

Még egy, aztán újra még egy,
ne nézz a mélybe, nem ott a vége!
Még egy, azt remélted más lesz ,
még egy és még egy, még egy és még egy!
Még egy ugyanoda érhetsz, még egy és még egy
még egy és még egy, még egy aztán újra még egy!

Mindegy!

Boldog születésnapot, Rita!

"Átfordult a Nap, és a szutykos udvaron,

A lépcsőházból néztem, 

Ahogy Ott ülsz a padon.

És akkor hittem el, hogy van még olyan nő,

Aki nagyobb fényt csinál,

Mint
egy terepjárón a napfénytető..."

A fele se tréfa...

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot

egy kerthelyiség félreeső részén.

Eldugult piszoárban vitorlázok

sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok

fojtogató bűntudat emészt.

A szívek szemétdombján kapirgálok.

Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem

plusz még itt van a nyakamba varrva 

egy lefejezett szerelem.

Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:

Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok

mindegyiknek jobb dolga akadt.

Zajos magányban foszforeszkálok

a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem

ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem

"Nincsen veszély" - mondják -

csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver

és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:

A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,

a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem

egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.

Választok egyet. Melyik tetsszen?

Melyik legyen a partnerem?

Ritától loptam, mert így igaz:

Ugye tudtad, így nem érthet véget?

csak hosszú volt ez az ősz!

Ugye nem veszíthetlek el téged

és holnap majd visszajössz?

csak egy percig tart a sötét

csak egy árnyék lépett közénk

de mögötte már látjuk a fényt!

Ami megtörtént ezen az őszön

azt nem felejthetjük el,

minden percét a szívemben őrzöm

és titkolom, hogyha kell

míg az arcod láthatom én

míg a kezed nyújtod felém

ez a hosszú ősz még az enyém!

Legyen úgy, legyen úgy, ahogy eltalált a sorsunk,

soha már, soha már, ahogy akkor együtt voltunk,

hát legyen úgy, legyen úgy, ha máshogy nem, legyen úgy!

Ugye tudtad, így nem érthet véget

csak hosszú volt ez az ősz?

ugye nem veszíthetlek el téged

és holnap majd visszajössz?

Csak egy percig tart a sötét,

csak egy árnyék lépett közénk,

de mögötte már látjuk a fényt!

Lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet

úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor remélted

majd lesz talán igazán még egy fényes könnyű élet

úgy lesz bizony, fogadom, ahogy annyiszor reméltem

lesz őszre tél, szenvedély, és a rosszat elfelejtjük

és tavasz, nyár megtalál, minden reggel újra kezdjük...

Mosolyogva kérdem:

Ha néha még elhiszed,

hogy nem csak ágy és párnák,

Ha hiszed még, hogy nem csak pohár víz,

ha szomjazol;

ha ott van még a kék füzet

az emlékeid polcán,

mit összefirkált néhány kusza év,

hova az van írva még: szeretni szép...

Miért nem próbálod meg velem?

Miért nem...

Én még ki merem mondani: szerelem.

Miért nem próbálod meg velem?

Miért nem próbálod meg velem?

Én még ki merem mondani: szerelem.

Miért nem próbálod meg velem?

Jobb lesz

Üresen állok

Mindennek háttal

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól

Tátongó ember

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Jobb lesz

Ma álmodban jöttem

A hitedben hinni

És soha semmit nem képzeltem mindig is tudtam hogy mikor mibol mennyi

De egy mosolyba bújva

Még most is az arcodra fagynék

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással 

Jobb lesz

Ha igazán élnél

Én a válladról nézném végig ahogy élek

Valaki mással

Egyedül ébren

Mindennek háttal semmit se szól

Vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren

Mindennek háttal

Igen a fonákon menni mindig

Mindennek háttal...

Rémisztően pontos...

Mindig is őt szerettem volna, 

aztán közbejött ez meg az

meg amaz- kétszer-, meg egy régi...

Sodort minket a négybetűs 

néha közel, máskor távol, 

de nem jutottunk az úton végig. 

Mindig is őt szerettem volna, 

aztán közbejött a világ 

meg néhány élet közeli élmény, 

s majdnem utolértem, 

mint a végzet a bolond lányt, 

de éreztem Ő lesz majd, 

aki kinevet a végén.
És hiába tapostam idegen kertekben virágokat,
hidegen fogadkozva élettelen szerelmekért.
Hiába nyeltem a közöny magvait
és szórtam széjjel álmaim hamvait...
Minden idegem ridegen taszít a valóság felé...
Nem menekülsz!
Hiába volt bárki bármikor,
ha szembejön, elég egy félmosoly...
de mindegyik Ő volt.

Tangó

Többféleképpen érinthetjük egymást.
Elbújhatunk a térdigérő gazban, hol majd
egymáshoz ragad a homlokunk, mintha számháborúznánk.
Olyanok leszünk akkor, mint a sziámi ikrek.
Agyvelőink összekulcsolódnak - így szkanderezünk.
De az is lehet, hogy hosszan farkasszemet nézünk.
Persze te győzöl. Neked mindig szúrósabb a tekinteted.
Szemedből kikúszik a csipkerózsa, és összekaszabol.
Vagy eldugod a szíved valahol bennem, és nevetve
mondod: hideg, hideg. Én meg majd didergek
a libabőrös ég alatt, amíg forró nem lesz minden szavad.
Most csak táncolunk. Mint a méhek zsongunk
az olajfák körül, mert nincs ritmus,
csak az illat bódít minket.
Most jobbra és balra csavarjuk fejünket
– legyen közös a nemünk.
Vigyázz. Forgunk. A szembeszél hideg lesz.
Nehogy elfújja arcod, mint a nyárfa szöszét.
Ha tangózunk, tudom, szeretsz gyenge lenni.
Mint a labda remegni a gólrúgó láb előtt.
Ilyenkor én is játszom a macsót,
majdnem a földig döntelek: nézz fel.
Látod azt a lufit? Én engedtem magasba.
Most Holdnak hívják a tudatlanok.
Nevess csak. Azt hiszem itt az idill ideje.
Ránk pattognak az égből régi kabátgombjaink. 

***

"És ezért most tánc, és ezért most táncolunk..."

 

(Az utolsó) Hömpölygés

Nincs most már mit tenni, hagyom hát elmenni,
hagyom, hát magára, kötéllel nyakába,
hagyom, hogy hadd sírjon, asztalra boruljon,
hagyom hát bezárva, más asszony karjába,
vakon a világba, süketen magába.
Hagyom hát hadd, menjen, más Asszonyt szeressen!
Hagyom hát hadd, menjen, ne engem öleljen!

Nincs most már nincs semmi, Kígyóval párzani!
Lefelé zuhanni, Borba kapaszkodni!
Borba kapaszkodni, Édes Mérget inni!
Füstöt eregetni, Ködbe merengeni!
Bűnbe fuldokolni, Mocsárba tapadni!
Más asszony ölébe, halálra ítélve!
Más asszony ágyába, semmire se várva!

Hagyom hát hadd, menjen, ne engem szeressen!
Hagyom hát hadd, fusson, hagyom, hogy elbukjon!
Hagyom, hogy elvesszen, csak valahol meglegyen!
Átengedem másnak, Mocskos Éjszakának!
Sötét Rettenetbe Jó szóért lihegve!
Más asszonyhoz bújva, borba belefúlva!
Más asszony ágyába, Jeges Verembe, Halálba!

Én nem születtem varázslónak csodát tenni nem tudok
És azt hiszem már észrevetted a jó tündér sem én vagyok,
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.

Hát mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
A lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot.
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék áruld el Nekem!

Nincsen varázspálcám mellyel bármit eltüntethetek,
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.
De, ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném vannak még csodák.

Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.
Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.

Táncolj, Nyina!

A lány szíve nem csitulhat el...

Szél. Beszélt a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott,
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél... beszélt a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.

Tudom, most tűrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megköthetné lépteidet.

Ó, szél... beszél a szél,
S én elhiszem már,

Hogy álom voltál.

Esős reggel, megint rád talált,
Valahol érzed még az illatát,
Hajában hó volt, akkor még jó volt
Csak nézted hogyan megy tovább.

Szíved vitte mégis hallgattál,
Miatta láttad szebbnek kopott ruhád,
Miatta hitted, könnyebb az élet,
Csak nézted, hogyan megy tovább.

Néha nap még érzed,
A tegnap a múlt, ami elkésett.
Néha nap még kéred,
Az isteni szót ami szebbé tesz.
Néha nap még várod,
A fényt, ahol jó, hogy ha elfáradsz,
Elfárad lassan az út,
Nem maradunk.

Ablakból kémlelt édes Mennyország,
Titokban nézted furcsa járását,
Álmodtál róla, nem vált valóra,
Csak nézted, hogyan megy tovább.

Élére hajtogatott nagykabát,
Magadra öltöd minden éjszakán,
Tudod, hogy szép vagy, ne bánd a múltat,
Csak nézd, hogyan megy tovább.

Erre gyere rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár,
Nyitva van az ajtóm, bejöhetsz,
Vetve van az ágyam, lefekhetsz.

Téged látlak mindig álmomban
Álmom után minden dolgomban
Ha sóhajtok érted a panasz
Ha örülök érted vagyon az.

Akkor szép az erdő mikor zöld
Mikor a vadgalamb benne költ
Olyan a vadgalamb mint a lány
Sírva sétál a párja után.

Tisztellek, küzdesz, meg minden...

Autó fordul, széken a ruhád,
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük,
Legyen céljuk, ne mindig higgyük,
Hogy mind csak eszköz arra,
Hogy ez a város le legyen szarva.

És legyen attól rendbe' minden,
Hogy esik az eső és attól frissen
Kinőtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város,
És te is új legyél benne,
Zöld, mint egy mozgalom és egyre
Ugorj az autók elé,
Ki a könnyekkel, kifelé!

Érezd, hogy lehet, hogy most vagy,
És nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bőrödből a nődre egy ködmön,
Ha fázik, mert tél lesz és tényleg,
Hátha igaz, hogy felőled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál,
Hadd használjon el, amit hordtál eddig.

Hadd álljon meg benned az élet,
Hogy megkérdezd: -Élet mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem mint birka lelegeltél,
Tisztellek, küzdesz, meg minden,
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra,
Csak a kezedben a dáma párra,
Hogy megemeld ismét a tétet,
Nyerjél még egy pár évet,
Csinálj még egy pár dolgot,
Amit valaki fontosnak mondott!

Egyik utcán kikerüllek, a másikon megölellek...

Ha te tudnád, amit én. Ha te tudnád, amit én.
Ha te tudnád, amit én. Ha te tudnád, amit én,
ki babája vagyok én.
Ha te tudnád, amit én, te is sírnál, nem csak én.
Mert te is sírnál, nem csak én, keservesebben, mint én.

Egyik utcán kikerüllek, a másikon megölellek.
Egyik utcán kikerüllek, a másikon megölellek.
Mert kit a szerelem körülfog, nem kell annak semmi dolog.
Kit a szerelem körülfog, nem kell annak semmi dolog.

Magas hegyről foly a víz, magas hegyről foly a víz.
Magas hegyről foly a víz, magas hegyről foly a víz,
rózsám bennem már ne bízz.
Ha bízol is, mind hiába, mert szívemtől el vagy zárva.
Ha bízol is, mind hiába, mert szívemtől el vagy zárva.

Úgy el vagy szívemtől zárva, úgy el vagy szívemtől zárva.
Úgy el vagy szívemtől zárva, úgy el vagy szívemtől zárva,
mint szép gúnya a ládába.
A szép gúnya szellő nélkül, s az én szívem tied nélkül.
A szép gúnya szellő nélkül, s az én szívem tied nélkül.

A semmi néha fáj...

Elmentél mire megjöttem így csúsztam ki a szerepből
Megjöttél mikor elmentem a semmi néha fáj
Azt mondtad hogy a bőröd sikít nem megy ki a fejemből
Ártatlanul megpördül a táj

Túlvilági fellegek közt szállunk dobokon ülve
Izzó szemű szellemekkel flörtölget a szél
Egy vicces kedvű fénylő lény szemében elmerülve
Megnyugszik itt minden ami fél

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old

Húst szorítva bőröd mondja kéne még a jóból
Menjünk már az a legfényesebb irány a mennyország
Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból
Könnyes szemmel valaki beléd vág

Van úgy hogy vörös a Hold
Van úgy hogy kereket old...

Valamit érezni tudnék...

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom
Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

Szex és Köcsögfalva

almafa voltam és tudom
voltunk még így egy páran
szedtem egy almát magamról
aztán csak álltam
mint akinek hazudtak
és még csak nem is szólhat mert hát
az almafák nem tudnak
emiatt vannak az almák
mindegy hogy almát körtét
csak érezni hagyom hagyom
mindegy hogy mit mondasz de azt
mondd nagyon nagyon nagyon nagyon
emiatt mondtam már rég
és emiatt hiszem nagyon
hogy valamit érezni tudnék
ha egyszer mégis hagyom
ha te is fa volnál
és a te kerted meg az én kertem
egy helyrajzi szám lenne és
ott állnánk csak mi ketten
az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla hogy
voltunk még így egy páran
és rám nézett néhány
néhány alma
hogy megérett már úgyhogy
lepottyanna

A Föld úgy látszik,mint egy lapos kék üveggolyó...

Nem kell a hosszú költemény,
Nem kell a rókáról a prém,
Nem kell az égről a csillag,
Elég ha szimpatikus vagy.
Nem kell a habos sütemény,
Nem kell az izmos csodalény,
Nem kell elérhetetlen sztár,

Pont olyan kell, mint Te voltál.