Nincs veszve semmi- míg kislányok ormótlan tokban nagybőgőt cipelnek...

Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj- dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."

Annyira talán senki se bűnös, hogy minden álmát kiérdemelje.

Dehogyis kopik a szeretet az idő múlásával! Sőt. Minél ismerősebb minden mozdulat és minden megszokott ügyetlenkedés, annál szeretetreméltóbb.

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan, és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.