Rémisztően pontos...

Mindig is őt szerettem volna, 

aztán közbejött ez meg az

meg amaz- kétszer-, meg egy régi...

Sodort minket a négybetűs 

néha közel, máskor távol, 

de nem jutottunk az úton végig. 

Mindig is őt szerettem volna, 

aztán közbejött a világ 

meg néhány élet közeli élmény, 

s majdnem utolértem, 

mint a végzet a bolond lányt, 

de éreztem Ő lesz majd, 

aki kinevet a végén.
És hiába tapostam idegen kertekben virágokat,
hidegen fogadkozva élettelen szerelmekért.
Hiába nyeltem a közöny magvait
és szórtam széjjel álmaim hamvait...
Minden idegem ridegen taszít a valóság felé...
Nem menekülsz!
Hiába volt bárki bármikor,
ha szembejön, elég egy félmosoly...
de mindegyik Ő volt.