"Legyen úgy!"

Ölni jössz? ölelni hívsz?

Nem tudom, nem fontos — várlak és megyek.

(Átöltözni sem kell ehez, ahoz.)

És bármelyikre szánod is magad,

tudom,

odaadó leszel és tévedhetetlen:

teljes ajándék. Az Igazság Pillanata.

:(

Én soha másban

nem csalódom, csak saját

ítéletemben.

Csak...

Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden?
Csak szemem és szemed.

Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
tőled, magamtól márcsak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

Szememmel táncolt a szemed,
beszélt szememmel és ölelkezett:
sírás, csend, szigor és révület
- mi minden? mi minden?
Csak szemem és szemed.

"Én már nem..."

Én nem tudom, hogyan kell.

Bármit. A “dolgokat”.

Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer)

- de, hogy is mondjam? n e m: nekem.

Hangszer ne legyen büszke a zenére.

Sose bánd...

a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész…

a csend… a csendet a hang szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart szíved

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész.

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Cafatok

Sár. Sár és gyűlölet...

Legyen erőd lent hagyni...

Temess derűsen...

Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat először.
— Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű Nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.

"Nincs hamis madárfütty."

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, 

átléphetsz rajtam bármikor 

oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan 

bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, 

érintésedre-  nyílóan, 

könnyen, zajtalanul.

üvegesedem.

Tisztán tartom magam, hogy

mögém is láthass

rajtam úgy segíts:

gondjaimból részt ne végy,

csak tudd, hogy vannak

***

"Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! -Majd szólok, ha változott a helyzet."

Ki végtelen feledésednek ajánlom
múló esetemet,
Tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted...

Összefoglaló

Mikor már csaknem elveszek:

hiányod megfogalmaz.

...

Belül lázongok, irtózatosan,

hogy így rádszűkült az egész világom.

...

Eltartottál magadtól,

akár a fellobbant gyufát.

...

megtanultam hallgatni érted,

...

részeg kisangyalok

ülnek a vállamon,

és azt hallgatják,

amit neked nem merek elmondani.

...

máris annyi váltómmal vagy teli,
hogy adósod lehetnék amíg élsz;

és lassan elhagy az önbecsülés,

...

Ami akkor, rég és azóta történt,

dac és gőg nélkül most csak fájni tud:

....

s lépteim megint mögéd szegődnek.

Mert nem szerettem én még senkit így előtted,

és nem tudok utánad szeretni senki mást.

...

életreszóló távolmaradnivalónk

lehet egymástól

...

Az isten verje meg lépteid nyomát. Lábaidra,

lábaidra vigyázzon.

...

;)

Hozzám tartozol

- nekem: nem.

Egy szenvesdés margójára:

Bizonyos érettkori remekművek
szelíd lázadása

 

„Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok

Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem.”

"Az Isten verje meg lépteid nyomát! Lábaidra, lábaidra vigyázzon!"

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz,
belém vágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: maga magával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni!

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
Hogy nem értesz. Hogy értlek.
Félni jár belém a lélek.

Útravaló

Akkor jársz jól, ha
mind közelebb lépsz ahhoz,
amitől félnél.

Hit

Akiben Isten hisz, teljesen mindegy, hogy hisz-e Istenben.

...

"Ha szégyen, hát legyen szégyen, az enyém!"

ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, az nem is szeret