2010. november 12., péntek

Összefoglaló

Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.

...


Belül lázongok, irtózatosan,

hogy így rádszűkült az egész világom.


...





Eltartottál magadtól,

akár a fellobbant gyufát.


...

megtanultam hallgatni érted,


...

részeg kisangyalok

ülnek a vállamon,

és azt hallgatják,
amit neked nem merek elmondani.

...



máris annyi váltómmal vagy teli,
hogy adósod lehetnék amíg élsz;
és lassan elhagy az önbecsülés,

...
Ami akkor, rég és azóta történt,
dac és gőg nélkül most csak fájni tud:

....





s lépteim megint mögéd szegődnek.

Mert nem szerettem én még senkit így előtted,

és nem tudok utánad szeretni senki mást.


...



életreszóló távolmaradnivalónk
lehet egymástól


...


Az isten verje meg lépteid nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.


...


1 megjegyzés:

  1. bár szomorú, de azért giganagyszuperlájk..
    ..érzések. tombolnak Benned. szerintem ezért adj hálát.

    VálaszTörlés

"A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk."
(Arthur Golden)