A fele se tréfa...

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot

egy kerthelyiség félreeső részén.

Eldugult piszoárban vitorlázok

sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok

fojtogató bűntudat emészt.

A szívek szemétdombján kapirgálok.

Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem

plusz még itt van a nyakamba varrva 

egy lefejezett szerelem.

Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:

Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok

mindegyiknek jobb dolga akadt.

Zajos magányban foszforeszkálok

a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem

ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem

"Nincsen veszély" - mondják -

csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver

és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:

A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,

a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem

egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.

Választok egyet. Melyik tetsszen?

Melyik legyen a partnerem?