Ace

Kezemben tartom sorsom irányítását, végtére is rengeteg eszem van. Ennyi sok ésszel csak az a baj, hogy nem lehet tőle lazítani, nemigen lehet szeretni, szóval egy sor gyengeséget nem tűr, ráadásul gyakran fölényes még velem szemben is, és lehurrog.

Hit

Akiben Isten hisz, teljesen mindegy, hogy hisz-e Istenben.

...

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...

Biztosítva van egy szerencsés kimenetel. Engedj el minden aggodalmaskodást, és légy biztos abban, hogy végül minden megoldódik.
Ez egy biztató kártyalap, amely azt jelzi, hogy a "film", amelynek mostanában a főszereplője vagy, nagyon jól végződik. A kínosnak tűnő helyzetek csodálatos módon megoldódnak. A félreértések megbocsátást nyernek. A hibákról megfeledkeznek.Arra buzdítanak, hogy ne aggódj a jövővel kapcsolatban, mivel a félelmeid beteljesülhetnek valami negatív módon. Ha túl sok aggodalom van benned, akkor a szó szoros értelmében képes vagy meghiúsítani annak a boldog tervnek a megvalósulását, amelyet számodra tartogat az ég. Tehát menj ki a természetbe, és kérd a tündéreket, hogy segítsenek a Teremtés tökéletességének örülnöd. Örömöd megújítja a hitedet, és biztosítja a rád váró szerencsés kimenetelt.
Megerősítés: Most minden az isteni és tökéletes rend szerint működik.

Játék...

A játék mögéd lopakodik az ösvényen, majd felugrik, és könnyed, vidám, pezsgő energiával áraszt el. Ideje felújítani a kapcsolatot belső gyermekeddel, és teljes figyelmed az ugrándozásnak, szökdécselésnek és rohangálásnak szentelni. A sok-sok játék által keltett könnyedségre és vidámságra most van szükséged, hogy az öröm és kreativitás új magaslataira juttathasd fel életed. Életbevágó, hogy kiásd magad a kulturális paradigma gúzsba kötő meggyőződéseiből, és isteni játéknak kezdd tekinteni az életet. Jelenlegi helyzeted tágabb perspektívát kíván meg, amit csak az élet játéknak való elképzelése hozhat el.

Tékozló angyal a magasban...

Figyelj erősen az angyalok üzeneteire. Jelet kértél, és megadták neked. Vedd észre a jeleket, és bízz bennük.

Segítséget kértél a mennytől. Most rajtad a sor, hogy észre vedd ezt a segítséget, hiszen oly nyilvánvaló. A kártya azt mutatja, hogy az angyalok jelekkel próbálják felkelteni a figyelmedet. Talán megkérnek egy pillangót vagy egy madarat, hogy szálljon el melletted. Vagy úgy alakítják, hogy sokszor hallj egy dalt. Talán egy tárgyat helyeznek az utadba, és csak észre kell venned. Ez a kártya maga is egy jel, amellyel azt próbálják mondani az angyalok: "Figyelj, légy szíves!" Kérhetsz jelet az angyalaidtól, ha kérdésed van, vagy ha egy döntés előtt állsz. Általában nem érdemes megmondani, milyen formában kéred a jelet. Ezt hagyd inkább az angyalokra. Tudják ők a módját, hogy miként hozzanak valamit a tudomásodra.

Boldogság-dal

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Csináld!

Hiszel az égi jelekben?

Abszolút. Számtalan ilyen jel van. Az ember halad előre, jön ezernyi akadály, de ő mégis az adott irányba tart. Jönnek nagyobbak, még nagyobbak, mire végül azt mondja Isten:

"Tudod mit? Csináld!"

Mint fák a szélben...

A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...

Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért....
És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...

...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...

Harc az ünnepért (részlet)

...vak voltam már és dermedt zűrzavar,
s falba léptem, - s ajtót nyitott a fal!
S láttam, történnek néha jó csodák,
amikért élni érdemes, tovább
botladozni máson s magamon át,
egyszerre sírva s egyszerre kacagva,
emberi sorsom hálásan fogadva,
mint égi kedvest, aki ha kiválaszt,
akkor szeret igazán, ha kifáraszt.
Vak voltam már, hitetlen zűrzavar,
s falba léptem s ajtót nyitott a fal,
nyilt az ajtó és nyiltak jó csodák
s én boldogan botladozom tovább
idegen romokon s magamon át
s nem félek már, hogy újból elveszítsen
:két kezével egyszerre tart az isten
s ha azt hiszem, hogy rosszabb keze büntet,
jobbja emel, és fölragyog az ünnep...

Konzekvencializmus...

ekkor már tudtuk
tudtuk mindketten
tudtuk együtt és külön-különhogy egykorúak
egyhelyűek
és egyállagúak vagyunk
és mégis kételkedtünk egymás kilétében
egymás mibenlétében
egymás bennelétében az ugyanazokban
mégis gyanakodtunk
méregettük egymást a szemünk sarkából
hogy talán mégsem
az nem lehet hogy egyszerre mindhárom
talán csak kettő
egyazon kor és hely
de más állag
vagy egyazon hely és állag
de más kor
vagy kor és állag igen
de a hely nem
vagy nem is kettő hanem csak egy
és végig az összes variáción
hogy aztán kizárásos alapon
valószínűség szerint
szillogizmusok és indukciók segítségével
az algoritmus súlyos ütemét dobogva a sima asztallapon
mégis tudnunk kelljen
tudni legyünk kénytelenek
tudni együtt és külön-külön
hogy csikorgó rozsdás abroncsaival
menthetetlenül egybeöleltek minket az ugyanazok
az idő koraa tér helye
az anyag állaga
és tehetünk bármit
kételkedhetünk és gyanakodhatunk
tagadhatunk és cáfolhatunk
átkozhatunk és elkárhozhatunk
mégsem térhetünk ki
az egymásba hurkolt következmények alól
mert egy az állag anyagaegy a hely tere
és a kor ideje is egyetlenegy csak mi vagyunk kettő
de mi is csak azért
hogy ketten tudhassuk az ugyanazokat
és kettőzötten kételkedhessünk is bennük
születésünktől készülődve
a kortalan és helytelen
állagóniára

"Ha szégyen, hát legyen szégyen, az enyém!"

ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad, az nem is szeret

Mit csináljak?

Mit csináljak a könnyeimmel,
ha mindegyre csak előtörnek,
mit csináljak a fellegekkel,
ha mindig jönnek, mindig jönnek,
mit csináljak szegény szívemmel,
ha minden fájdalomra vérzik,
mit csináljak a vad szelekkel,
mikor a tavaszomat kérdik,
s mit csináljak az emlékeddel, kedves,
ha feledésbe sohasem enyészik?

Kurva banalitás!

arra az éjszakára emlékszel-e még drága
annyi konyakmeggyet faltunk hogy berúgtunk
emlékszel még és néha bódulsz nosztalgiába
nemrég még szerelemről lihegő kamasznyi dívák
árva barátném nemrég még fogszabályzót hordtunk
az ég olyan közel volt és a föld íze édes
s a jóféle férfiakról tudtuk hogy mind miénk lesz
és pofozkodtunk és egymás ruháit kölcsönbe véve
szédítettük a hozzánk korban illőt nem illőt
s a viccet félretéve: mi a franc van mivélünk
főzni tanulunk s mellé találgatjuk mikor lesz
gyerekünk s mihez kezdjünk ha minden férfi disznó
ne mondja nekem senki mert nem veszem be hogy így jó
esedékessé válik osztálytalálkozóra járni
s rádöbbenni hogy pár év múlva jöhet a ránckrém
ha régen írt levélre bukkanok csak mosolygok
ez már a vég barátném? Mert ez agyrém ez agyrém
itt állok megfürödve és huszonévesen még
pedig kislánynak hívnak szomszédok ismerősök
hirtelen ébredek fel gyakorta éjszakánként
s töprengek merre potyogtak tejfogaim no lám
arra az éjszakára emlékszel-e még s drágám
elhiszed-e hogy egyszer majd nagymamák leszünk
a csuda életbe mondjuk milyen ifjú bolondok
voltunk mi egykor s aztán jóízűt kacagunk hozzá
és a föld íze édes és a konyakmeggy bódít
és a szerelem könnyű mint könnyű a halál
és tizenhat se múltam bár senki el nem hinné
kurva banalitás - rá se ránts holnapra úgy kelünk fel
kerek a világ és persze hogy mi vagyunk középen
mi vagyunk középen hogy is lehetne másként

Vers varázsa vasárnap

Meleg kályha, régi karosszék mélye,
vasárnap délután. Verset mondok magamban,
szürcsölvén zengő ízét színes szavaknak
s az édes mérget lassan szívemre szívom.
Jaj, Kedves, újra élsz s én megint menekülőben!
Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman,
azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen:
Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed
s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.
Még áltatom magam kissé, hogy tán a vers volt,
(hogy csak szó, mi zsong, s ami megint megejtett,
hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted)
de mosolyos nyugalmam elvitted, Kedves, újra.

Még suttogni se szabad a nevedet...

A szívem megdobban még most is ha valahol látom,
És hogyha csak eszembe jutsz aznap könnyes az éjszakám
Sokszor álmodom én, hogy még ott vagyok nálad
És mikor leszáll az alkonyat én még most is csak téged várlak.

Én bevallom azt is, hogy holtomig szeretlek téged
És alázatosan felkínálom újra szívemet,

Ha te nem is jössz el már én még mindig remélek,
Nekem te vagy a boldogság, nekem te vagy az élet.

A szíved enyém, ezért szeretlek én.

Sose volt még ennyire durva

Száz szerelmes sátán csábítva csábít.
Menekülni már soha nem tudok,
a rabod vagyok én.
Száz szerelmes sátán bennem rád vágyik.
Örök izgalom ül az arcomon,
gyere angyalom már!
Ne engedj sírni, nem vagy te ember,
ha néked nem kell az én szívem.
Halálos méreg az ölelésed,
és mégis érzem, hogy kell nekem!
Száz szerelmes sátán csábítva csábít......
és mégis érzem, hogy kell nekem!

"nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból..."

"Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak nagyon kevesen veszik észre... Láttad már, ahogy az este közeledik? Találkoztál már az éjszakával és hallottad már a dalát? Láttál már gyönyörű napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Az már jó ismerősöd, így még ha valaki ki is akar rángatni onnan, te ellenállsz. Nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból, a szenvedésedből. Pedig annyi öröm vesz körül mindenfelől... mindössze annyit kellene tenned, hogy észreveszed és részt veszel benne, nem csak kívülről figyeled! A filozófia csak spekuláció, a zen viszont részvétel - vegyél részt az éj elmúlásában, vegyél részt az este eljövetelében, ragyogj együtt a csillagokkal, lebegj együtt a felhőkkel. Tedd a részvételt életstílusoddá, és az egész létezés egyszerre akkora öröm, olyan eksztázis lesz... Álmodni se tudnál ennél csodálatosabb világegyetemet."

A tegnaphoz

OSHO ZEN TAROT: Nagy Arkanum
VII. Éberség

Az illúzió, vagy májá fátyla - amitől eddig nem láthattad a valóságot olyannak, amilyen - most lángra kap. Ez a tűz nem a szenvedély heves lángja, hanem az éberség hűvös tüze. Ahogy a fátylat elégeti, megjelenik mögötte egy rendkívül törékeny és gyermeki buddha arca. Az az éberség, ami benned most növekszik, nem valami szándékos "cselekvés" eredménye, és azért sem kell küzdened, hogy most történjen valami. Minden olyan érzésed, hogy mostanáig a sötétben tapogatóztál, most vagy a közeljövőben szertefoszlik. Hagyd magad elcsendesedni, és emlékezz, hogy mélyen legbelül te csak egy szemtanú vagy; örökké csöndes, éber és változatlan. Most létrejön egy kapcsolat lényed legkülső, tevékeny rétegei és a szemtanú legbelső középpontja között. Ez segíteni fog, hogy ne azonosulj - és egy új éberség fellebbenti a fátylat a szemeid elől.
"Az elme soha nem lehet intelligens. Csak az elmenélküliség lehet intelligens. Csak az elmenélküliség eredeti és radikális. Csak az elmenélküliség lehet forradalmár, csak az hozhat forradalmi változást. Az elme egyfajta kábulatban tart. A múlt emlékeivel és a jövő várakozásaival megterhelve éled az életed - a minimumon. Nem a maximumon élsz. Tüzed nem lángol, hanem épp csak parázslik. De amint kezdesz megszabadulni a gondolataidtól - a múlt porától, amit eddig összegyűjtöttél -, tüzed lángra kap; tisztán, világosan, elevenen, fiatalon ég. Egész életed lánggá, egy füst nélküli lánggá változik. Ez az éberség."

Hóvirág és a titkos legyező

Folyamatosan "keressük önmagunkat", vagy éppen "az élet értelmét" - és közben elfeletjük, hogy jónak kell lenni. Mert semmi nem tölt el olyan jó érzéssel, mintha tudod, hogy mindent megtettél, és mindent a legjobb tudásod szerint tettél. Ilyenkor nyugodt az álmod.

Megint minden lehetek...

Félek, mert már nem szeretek,
létezem csak, mint a kövek.

Egy bombához több a közöm,
mint ahhoz, ki visszaköszön.

Befelé nézek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.

Jó órám is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.

Mindörökké magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.

Mennék feléd, jönnél ide,
de nem mozdul meg senki se.

Körbeér a történelem,
forog tovább a félelem.

Bezártam ajtót, ablakot,
nem hiányzom, ha meghalok.

Megölelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.

És elindulok, mint a vak,
hogy újra megtaláljalak.