Mindenütt...

Mindenütt ott vagy, ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek:

út, öröm, erdő veled integet,

falu és város, nappal s éjszaka

folyton idéz, őszi hegy s tél hava,

vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg

az első vágy, s a tartó őrület

huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.

Mindenütt megvagy: mint virágözön

borítod életemet, friss öröm,

frissítő ifjúságom, gyönyöröm:

minden mindenütt veled ostromol,

de mindig feljajdul a halk sikoly:

e sok Mindenütt mindenütt Sehol!  

Jobb lesz

Üresen állok

Mindennek háttal

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól

Tátongó ember

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással

Jobb lesz

Ma álmodban jöttem

A hitedben hinni

És soha semmit nem képzeltem mindig is tudtam hogy mikor mibol mennyi

De egy mosolyba bújva

Még most is az arcodra fagynék

Veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással 

Jobb lesz

Ha igazán élnél

Én a válladról nézném végig ahogy élek

Valaki mással

Egyedül ébren

Mindennek háttal semmit se szól

Vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren

Mindennek háttal

Igen a fonákon menni mindig

Mindennek háttal...

Két vers- (Két önzés titkos párbaja)

I

Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,

annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,

annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,

gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

II

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat

Egyszer majd minden összeköt...

Ölelésünkben összeér:

talán a szív, talán a vér. 

Az éjszakában összeköt:

talán a fény, talán a köd. 

Mi hát - mi egybetart - a lánc?

Talán szeretsz. Talán csak kívánsz. 

Mindegy. Most hozzám tartozol.

S enyém leszel valamikor. 

Egyszer majd minden összeköt:

a szív, a fény - a vér, a köd.

...

van valami,
mit régóta el akarok mondani neked,
kerülve mindenféle szentimentalizmust,
még ha csillagok nélkül nem is olyan szép,
taposhatsz rajta, mint a faleveleken,
elfelejtheted, mint régen látott barátok arcát,
vagy hagyhatod lebegni közöttünk
elszabadult luftballonként,
csak ki kellene mondanom,
lazán és könnyedén,
akár egy hanyagul odavetett sziát,
eléd dobni, mint fuldokló halat,
és reménykedve várni,
visszaengeded-e a vízbe,
vagy mögéd osonni egyszer,
amikor nem számítasz rá,
és füledbe súgni,
de bárhogy döntök is,
végül nem mondok semmit,
csak nézlek,
ahogyan nyárvégi gólyák nézhetnek
fészkükre indulás előtt

Rémisztően pontos...

Mindig is őt szerettem volna, 

aztán közbejött ez meg az

meg amaz- kétszer-, meg egy régi...

Sodort minket a négybetűs 

néha közel, máskor távol, 

de nem jutottunk az úton végig. 

Mindig is őt szerettem volna, 

aztán közbejött a világ 

meg néhány élet közeli élmény, 

s majdnem utolértem, 

mint a végzet a bolond lányt, 

de éreztem Ő lesz majd, 

aki kinevet a végén.
És hiába tapostam idegen kertekben virágokat,
hidegen fogadkozva élettelen szerelmekért.
Hiába nyeltem a közöny magvait
és szórtam széjjel álmaim hamvait...
Minden idegem ridegen taszít a valóság felé...
Nem menekülsz!
Hiába volt bárki bármikor,
ha szembejön, elég egy félmosoly...
de mindegyik Ő volt.

Nincs veszve semmi- míg kislányok ormótlan tokban nagybőgőt cipelnek...

Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj- dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."

Annyira talán senki se bűnös, hogy minden álmát kiérdemelje.

Dehogyis kopik a szeretet az idő múlásával! Sőt. Minél ismerősebb minden mozdulat és minden megszokott ügyetlenkedés, annál szeretetreméltóbb.

Cigányút

Úgy értem, kezdek belefáradni, hogy soha nincs igazam, csak azért, mert pasi vagyok. Úgy értem, hányszor vághatják arcodba, hogy elnyomó, előítéletes ellenség vagy, amíg feladod a harcot és tényleg az leszel. Úgy értem a férfiak nem születnek hímsoviniszta disznónak, valaki azzá teszi őket, és az a valaki egyre gyakrabban nő. Egy idő után behúzod a farkad és inkább elfogadod a tényt, hogy férfisoviniszta, bigott, érzéketlen ördög vagy, a kretének kreténje. Igaza van a nőknek. Tévedtél. Hozzászoksz a gondolathoz. Megfelelsz az elvárásoknak.

Egyébként meg

Együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok
Árvízkor, még sosem volt nagyobb
Esély, we are the world, give peace a chance
I like gemenc...

Dömdödöm.

"Magányos őrtorony a parton..."

"Dúdolsz a fülemben.
Játszol bennem, játszol és élsz.
Rohansz bennem.
Felkavarsz, és én minden tartalmam elvesztem.
Belém költöztél.
Mégsem tudod, hova jár haza a sok apró mozdulatod."

Az embernek kíméletlennek kell lennie elvi kérdésekben.

Az az ember, aki visszajön a kapun, sosem lesz pontosan ugyanaz, mint aki átlépett rajta.

Who cares?

Mindenben és mindenkor keresed lelked feloldó magányát.
Ki érti meg a kínodat? Kit érdekel a Másik? Van ember, ki számontartja szenvedésedet?
Tomboló, vég nélküli szenvedélyed veted papírra, és megjelenik előtted egy meggyötört vigasz, hogy kisírtad lelked minden nyomorúságát.
Ki érti meg árvaságodat, ha magad sem érted, élsz-e még?
Amikor legyűr a fájdalom, és nem jön az enyhülés, nem nyújt békét lelkednek a szó.
Amikor sok szenvedő lélek egymáshoz menekül és egyetlen egészben tornyosul a fájdalom.
Amikor a másikban keressük önmagunk és önmagunkban a másikat találjuk, ki érti meg, hogy becsapjuk a pillanatot?
Ki érti meg, amikor szíved vad dobbanásokkal ébreszti érzékeidet, és a csend elnyeli sikolyod?
Börtönbe zárva éled testtelen magányod és kínjaidnak színtere lesz minden gondolat.
Ki érti a színes képeket, mit álmaidban festesz?
Ha sötét rengetegben járva a hold fénye világítja meg létedet, ki érti meg, hogy miért járja át ismeretlen boldogság a szíved?
Ki érti meg a tegnapod? S ki érti meg azt, hogy a holnap is, csak a mának folytatása lesz?

Muzsika

Mikor senkim nincs és nem is lesz...

25.

"... megtanultam hallgatni érted..."

"Őrizkedjék minden lány a saját hallgatagságától!"

Messziről híd volt... ma szakadék...

Ez most az igaz szerelem volt, a régi sebek begyógyításának illúziója, a biztonság meséje. Ami kicsit igaz is, hiszen a szerelem megóv, ugyanakkor hazugság is, mert mindentől még a legnagyobb szerelem sem védhet meg. Ha az emberben belső félelmek garázdálkodnak, még egy elsöprő érzelem sem védhet meg. A tudattól, hogy még a szerelmet is elragadhatják, és akkor egyedül maradsz, nem lesz melletted senki, soha többé.

"Szép volt, Isten volt, Egy volt a világ..."

Minden vereségemmel többet érsz,
minden kérlelés erőd növeli,
máris annyi váltómmal vagy teli,
hogy adósod lehetnék amíg élsz;

és lassan elhagy az önbecsülés,
és idomított medve piaci
piperkedése minden igazi
fájdalmam, hisz neked tetszeni kész.

Így adom el, így vesztem el magam.
Belül lázongok, irtózatosan,
hogy így rádszűkült az egész világom.
De így lázongok, mint álmát aki
rázza már, felül, szemét dörzsöli,
s nagyot nevet egy rémes butaságon.

Magány

 

 

Mint héjj az almát, borít a magány,
körülkerített és szólt: „Ennyi vagy!”
Hordom az élet bőrét, burkomat,
s látom, mindenki páncélt hord magán.

A mindenségből furcsa kivonat:
millió véletlenből összegyűltem,
de a születéssel elkülönűltem
s most magány vagyok s uj magányra mag.

Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben.
Ugy vénülök, mintha kis életemben
át kéne élnem az egész világot.

Nap, föld, eső voltam, most alma, várok:
várom, hogy a halál kezébe vesz
s lehámozza rólam az életet.

12.

Az illatod bolondja voltam...

...de hiába, az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson. 

 

14.

Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szeretlek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.

Menj már.

Első suttogás

– Vannak ilyen napok. Az ember nem vár semmi jót, és elhozzák a rosszat. De őrizkednie kellett volna.

– Tudja isten, hogy van ez. Vajon tudhatja-e az ember, hogy megőrizte magát, vagy éppen csak annyi, hogy szerencséje volt, s az vigyázott reá.